távbeszélő
távbeszélő melléknév és főnév (műszaki nyelv, hivatalos)
I. melléknév Telefonkészülékkel összefüggő. Távbeszélő állomás ←; távbeszélő áramkör, beszélgetés, mellékállomás.
II. főnév
1. Az a berendezés, amely hangoknak elektromos áram segítségével vezetéken nagyobb távolságra v. más helyiségbe való közvetítésére szolgál; telefon.
2. Telefonkészülék. Leszerelte a távbeszélőt.
Szóösszetétel(ek): távbeszélődij; távbeszélő-forgalom; távbeszélő-fülke; távbeszélő-hálózat; távbeszélő-kagyló; távbeszélő-kapcsoló; távbeszélő-kezelő; távbeszélő-központ; távbeszélő-vezeték; távbeszélő-vonal.
