távcső
távcső főnév
Nagyítólencsék, ill. tükrök bizonyos rendszerével fölszerelt cső alakú optikai eszköz; segítségével a távolabbi tárgyak felnagyítva, mintegy közelebb hozva láthatók; látcső, messzelátó. Kettős, tükrös távcső; tábori, tengerészeti távcső. Mit a természet eddig rejtve tartott: Távcső, göreb, | bonckés leleplezik. (Reviczky Gyula) || a. Csillagászati távcső: az égitestek vizsgálatára haszn., különleges szerkezetű, rendsz. lerögzített, nagy és erős nagyítású bonyolult készülék; refraktor. Gyártottak szemüveget, voltak csillagászati távcsővelfölszerelt csillagvizsgálóik. (Nagy Lajos)
távcsöves; távcsövi; távcsövű.
