tegez [1]
tegez [1] [ë-ë v. ë-e v. e-e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
Vkit „te”-nek szólít, és hozzá intézett szavaiban második személyű igealakokat használ. Mindenkit tegez. Nem meri tegezni. Itallal is olykor, tegezve, kinálják, Senki nem ösmervén, magyarok királyát. (Arany János) Etel tudja, hogy soha az életben nem fogja tegezni Ferencet, mert ő nem méltó arra. (Móra Ferenc)
Igekötős igék: letegez; visszategez.
tegezés; tegezett; tegezhető; tegező; tegeztet.
