tehénke
tehénke [e-e] főnév ..két, ..kéje [e], (ritka) tehenke [e-e-e]
1. (kedveskedő) Kisebb, fiatal v. fejletlen, gyengén táplált tehén (rendsz. szegény emberé), amely tulajdonosának kül. kedves és becses. Nincs egyebe mint egy borjas tehénkéje… (Vajda János) A szőke tehénkék nem lelik | a langyos aklot este s kinn bőgnek reggelig. (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben, népies) Isten(ke) tehénkéje; pettyes bogár, nünüke v. katicabogár. Kijöttek a rögök alól a napfényre sütkérezni az „istenke tehénkéi”, hogy… [a] nép azokat az apró, piros, hosszúkás bogarakat nézi, melyek a tavaszt bejelentik. (Mikszáth Kálmán)
