tehetős
tehetős [ë-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e-e] Kedvező vagyoni körülmények között élő, módos, jómódú <személy, csoport>. Tehetős gazda, népréteg. Futtassuk végig emlékezetünket csak a két fővárosbani tehetős magyar családneveken, s kérdjük meg a budapesti könyvárusokat: hány példány magyar könyvet vettek tőlük ezek éveken át? (Kossuth Lajos) Gyermek korában igen jó nevelést kapott, mert atyja tehetős ember volt. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek [e] v. -ök (-e) [e] (ritka) Tehetős személy. A tehetősek nagyobb terhet vállalnak A kevésbé tehetősek garasai… súlyosabbak, mint a dúsgazdagokéi. (Vajda János)
tehetősség.
