tekercsel
tekercsel [e-e-ë] ige -t, -jen [ë] (műszaki nyelv)
1. tárgyas <Vmit, főleg huzalt, fonalat> orsóra v. egyéb tárgyra, rendsz. gépi erővel szorosan, sűrűn teker, csavar. Tekercseli a huzalt. || a. Tekercsel vmit: vmire huzalt fonalat rendsz. szorosan, sűrűn teker, csavar. Tekercselik a mágnest, az induktort.
2. tárgyatlan Tekercseléssel foglalkozik. A szerelőműhelyben a munkások tekercselnek.
Igekötős igék: feltekercsel; körültekercsel; rátekercsel.
tekercselés; tekercselget; tekercselhető; tekercselő; tekercselt; tekercseltet.
