tekintély
tekintély [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az a tisztelet, megbecsülés, elismerés, amelyet vki vmely közösségben bizonyos képességeivel, eredményeivel, ill. magatartásával szerez, érdemel ki, v. amely helyzeténél fogva szokta megilletni. Apai, szülői tanári tekintély; vmely államférfi, törvényhozó, tudós tekintélye; vkinek gyarapodik, növekedik, hanyatlik, megfogyatkozik a tekintélye; vkinek nagy a tekintélye; nincs semmi tekintélye; nagy tekintélyben áll vki előtt; sokat veszít tekintélyéből; csorba esik a tekintélyén; tekintélynek örvend; tekintélyére hivatkozik; aláássa, elveszti, fenntartja a tekintélyét; tekintélyt ad, szerez neki vmi; tekintélyt → tart; félti, lejáratja, tönkreteszi a tekintélyét; → kikezdi vkinek a tekintélyét. A tanulók önkormányzatának nem szabad aláásnia a tanári tekintélyt. Kegyelmed nagyon fönn tudja tartani a hivatali tekintélyt – mondta Kelemennek [Csáky László] némi duzzogással. (Jókai Mór) Olyannak éreztem magam, mint aki elvesztette tekintélyét. (Gelléri Andor Endre)
2. Vminek az a jellege tulajdonsága, hogy vmely közösség számára irányt mutat, vmely közösség követi, hozzá igazodik. A törvény tekintélye. Műve századokon át nagy tekintélynek örvendett.
3. Az élet vmely területén szükséges sajátos ismeretekben kiváló, ott magának már hírnevet, elismerést szerzett személy, akinek az idevágó véleményében, hozzáértésében meg lehet bízni. Irodalmi, katonai, művészi, pénzügyi tekintély; nagy tekintély a kártyában, a sportban, a szakmájában, a vívásban; tekintély számba megy. Ha gazdaságról, politikáról… van szó, előttem is tekintély vagy… soha sincs ellenvéleményem. (Szigligeti Ede) Tanácsot jött kérni a bárótól mint pénzügyi tekintélytől. (Jókai Mór)
4. (bizalmas, tréfás) Pocak. Tekintélyt eresztett. Amióta nem láttam, jó néhány kilóval megnőtt a tekintélye.
Szóösszetétel(ek): 1. tekintélyadó; tekintélyelv; tekintélyérv; tekintélyféltés; tekintélytisztelő; tekintélyveszteség; tekintélyvesztett; 2. szaktekintély.
