teljesedés
teljesedés [tejjesëdés v. teljesëdés] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a teljesedik igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vmi teljesedik.
1. (ritka) Vminek teljessé, egésszé válása. A gabonaszemek, a virág teljesedése.
2. (átvitt értelemben) Vminek a valóra válása, megvalósulása, bekövetkezése; teljesülés. Álom, átok, jóslat, kívánság, óhajtás, remény, vágy teljesedése; a teljesedés felé halad; teljesedésnek indul vmi; teljesedésbe megy ←. Irtózván véren tengődő lelke magától Teljesedése felé látszott gonosz átka sietni. (Vörösmarty Mihály) Ez óhajtás nemsokára szépen teljesedésnek indúlt. (Arany János)
teljesedési.
