temetkezik
temetkezik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë]
1. Temetkezik vhova: szándéka v. a szokás szeint vhova temetnek vkit; temetteti magát vki vhova. Az új rokonság is a családi sírboltba temetkezik. Ő is abba a sírba szeretne temetkezni.
2. (népies, irodalmi nyelvben) Vkinek a temetéséről gondoskodik, vkinek a temetését végzi. A fél tábor temetkezik: Temeti a másik felét. (Arany János) Így temetkeznek a büszke királyok… (Ady Endre)
3. (ritka, költői) Magát temeti. Jer hát, temetkezz mellé elevenen. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Vmibe v. vmi közé temetkezik: egészen betakarja magát vmivel; úgy bújik bele vmibe, hogy az egészen betakarja. Homokba, szénába temetkezik; párnák közé temetkezik.
4. (átvitt értelemben) Vki vmibe temetkezik: <rendsz. elzárkózás, elszigetelődés céljából> vmibe mélyen elmerül, magát vmivel nagyon elfoglalja, csak azzal törődik. Könyveibe temetkezik. Gondjaiba temetkezve él. Ó simogasson illatos kezed… S mely bánatok közé temetkezett, Hordozd meg szép álmok közt lelkemet. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: beletemetkezik; eltemetkezik.
