temperamentumos
temperamentumos [ë-ë-ë v. e-e-ë] melléknév -an, -abb
1. Eleven mozgású, gyors cselekvésre hajlamos, külső hatásokra gyorsan és hevesen reagáló <személy>. Temperamentumos asszony, ember, leány. [A menyecske] Vidám, pajkos, temperamentumos és szellemes volt. (Mikszáth Kálmán) Naiv emberek számítgatják, hány milliót kell fizetni a temperamentumos Vilmos császárnak. (Ady Endre) || a. (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Erősen a nemi ösztön uralma alatt álló <személy, rendsz. nő>; érzéki. Nem a szolíd lányok, hanem a temperamentumos menyecskék tetszenek neki.
2. Ilyen személyre jellemző. Temperamentumos felépés, szereplés; temperamentumosan: hévvel, tűzzel, lelkesedéssel. Temperamentumosan játszik, táncol. Meglátszott friss, temperamentumos mozgásán, hogy ma sem ijedne meg hét férfitől (Móricz Zsigmond)
temperamentumosság.
