ténsúr
ténsúr [s-ú] főnév, (ritka) tésúr, tensúr, teinsúr (népies, régies)
1. <Kiskereskedők, kisiparosok megszólításaként hasonló v. alacsonyabb társadalmi helyzetű személyek és parasztok részéről. Kevesebb a tekintetes úrnál.> Jó estét, ténsúr! Mit fizet, tensúr? Hej, tensuram, helyes kis menyecske van ám itt! (Tolnai Lajos) || a. Olyan személy, akit ez a megszólítás illet meg. A ténsurat keresem. Majd rátalálunk mi valahol a tensúrra. (Jókai Mór)
2. <Alacsonyabb rangban levő értelmiségiek, főleg falusi tanítók megszólításaként.> Mise után a sekrestyés megint hozzám alázatoskodott: – Tisztelteti a főúr, ebédre várja a tésuramat. (Gárdonyi Géza)
3. (elavult) Tekintetes (I. 1) úr. Ezelőtt tizennyolc esztendővel, ütközet alkalmával, nem maradt nálatok egy kis leány? – Dehogy nem, – tekintetes uram, épen az én édesanyám nevelte föl, mi tartottuk teinsuram. (Vas Gereben) Én vagyok Sligorák asztalosmester; a tensasszony prancsából újra politúrozom a bútorokat, míg a tensúr [= az ügyvéd úr] odajár. (Jókai Mór)
