terítés
terítés [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. A teríték(ek)nek, evőeszköz(ök)nek megszabott rendben az asztalra helyezése. Siessetek a terítéssel, mindjárt vacsorázunk. A kislány már ügyesen végzi a terítést. || a. Az étkezéshez az asztalra helyezett tárgyaknak, evőeszközöknek így létrejött rendje. Díszes, hanyag, ünnepi terítés. Nagyon szép volt a terítés.
2. Vminek vhová, vmire való kinyújtása, vmin szétbontva, széjjelhúzva, szétszórtan való elhelyezése, rendsz. hogy azt befedje, eltakarja. Abrosznak az asztalra terítése; lepedőnek az ágyra terítése; a térképnek a földre terítése; a ponyvának, a hálónak rudakra terítése; a pokrócnak a lóra terítése; a köpenynek a fűre terítése; szalma terítése a lovak alá; hamu, homok terítése a jeges útra. || a. (tájszó) Olyan anyag, amellyel valamit befödnek. A veremre terítés kerül. Ez a nád jó lesz terítésnek a tetőre.
3. Vkinek, (ritka) vminek a földre terítése: <birkózásban, erőszakkal, fegyverrel v. erőhatással> a földre csapása, döntése, borítása. Ellenfelének a földre terítése.
terítéses, térítési.
