terül
terül [e] főnév -t, -jön
1. (ritka, költői) <Személy, dolog> egész terjedelmében elnyúlva fekszik. Érzéketlen terűlének Eltörődött tagjai. (Csokonai Vitéz Mihály) És hanyatt terülök a fűben s csendesen Tünődöm… (Tóth Árpád) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Elterül (1). [A pocséta] a mostani feldunasor [= felső Duna-part] palotái… helyén terült. (Jókai Mór)
2. Vhova terül: <álló személy v. dolog> vhova dőlve v. esve, teljes hosszában v. terjedelmében elnyúlik. A levágott búza a földre terült.
3. (költői) Asztal terül: abrosz, teríték, étel, ital kerül rá. A fátyol borult, az asztal terült, | Örült az úr-rend a Deáki tettnek. (Ady Endre) Az élet édes és dús lakomáján Terülnek ékes és új asztalok. (Juhász Gyula) || a. (népies) Terülj, terülj asztalkám!: <népmesében szereplő bűvös asztalhoz intézett felszólításként:> megterítve, étellel megrakva állj rendelkezésemre, adj nekem enni!
4. (tájszó) Kinyílik, teljessé feslik <virág, főleg rózsa>. Rózsa volna, terülne… (népköltés)
Igekötős igék: elterül; kiterül; megterül; ráterül; széjjelterül; szétterül; végigterül.
terülés; terülő; terült.
