tespedtség
tespedtség [tespeccség v. tespetség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
A tespedés mint állapot; vkinek, vminek tespedt volta, állapota; ernyedt tétlenség, terméketlen, álmos mozdulatlanság. Szellemi tespedtség; tespedtségben él. A nemzeti irodalom tespedtsége a XVIII. században.
