testőr
testőr [t-ő] főnév (1945 előtt)
1. <Feudális és kapitalista társadalomban> egyes igen magas rangú egyének személyi biztonságát védő, őrző katona. A király testőrei. A testőrök sorfalat alkottak. A nézőtéren nemesek, polgárok,… testőrök, apródok, lakájok, csirkefogók. (Ambrus Zoltán) || a. jelzői használat(ban) A testőrírók voltak az elsők, akik az alexandrinban a fürge páros rím alkalmazásával a nyugati verseléshez közeledni mertek. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmilyen helyi hatalmasságot állandóan kísérő, testi épségére ügyelő detektív v. más alkalmazott. A bankár, a gengszterfőnök testőrei.
Szóösszetétel(ek): testőrcsapat, testőr-egyenruha; testőrezred, testőrezredes; testőrgárda; testőrhadnagy; testőrhadtest; testőrhuszár; testőrkapitány; testőrkar; testőrsereg; testőrtiszt.
testőri.
