tétovázik
tétovázik tárgyatlan ige -ok v. -om, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon v. -zék, (választékos) tétováz
1. Tétovázik vki: határozatlan, bizonytalan lelkiállapotában akarata ide-oda ingadozik; nem tud határozni, dönteni, nem tudja elszánni magát. Sokáig tétovázott, hogy vállalja-e a rábízott feladatot. Ha tétovázom, bizonyos elvétem. Ne sokat tétovázzék, hanem jöjjön! A debreceni országgyűlés tétovázott arra nézve, mit kellene végre határoznia. (Táncsics Mihály) Mit tétováztok még? – Halál reá! (Madách Imre)
2. (irodalmi nyelvben) <Személy> ide-oda jár, imbolyog, ill. <kéz, ujj> bizonytalan mozdulatokat tesz. Az éhség… csinál elevenen járó csont vázakat, Amelyek a földön addig tétováznak, Mígnem egyenként a sírba botorkáznak. (Csokonai Vitéz Mihály) Zörgetne is, nem is; bátorsága nincsen, Csak úgy tétovázik keze a kilincsen. (Arany János) Régi, bűvös fóliánson tétovázott a kezem. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás)
Igekötős igék: eltétovázik.
tétovázó.
