tetszhalott
tetszhalott [tecc-halott] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <öntudatát vesztett személy>, akinek szívműködése, légzése az észlelhetetlenségig v. annyira csökkent, hogy már nem észlelhető, és ezért az illető halottnak látszik. || a. Ilyen személyre jellemző. Tetszhalott állapot.
2. (átvitt értelemben, ritka) Látszólag nem működő, tehetetlennek, élettelennek látszó <dolog>. Az egész világon egyszerre újra felélesztjük a tetszhalott hitelt. (Jókai Mór)
II. főnév Tetszhalott személy. Arra is volt eset, hogy tetszhalottat tettek be a koporsóba. (Mikszáth Kálmán)
