tettet
tettet [ë-e v. e-e] ige -tem, -ett, [e, ë], ..essen [e-ë], (népies) tetet [ë-e]
1. tárgyas Tettet vmit: úgy tesz, mintha vmit cselekedne v. vmilyen állapotban volna; színlel; csak mutat, hazudik (3) vmit. Alvást, barátságot, betegséget, közönyt, süketséget tettet. Csak tetteti, hogy dolgozik. Tetteti a szívességet, pedig alapjában véve gőgös természetű. Ami nincs, nem tettem; Csak szívemet követem. (Kisfaludy Sándor) Cifra asszony színes szóra Tetteti, hogy mit se hajt. (Arany János) || a. tetteti magát: vminek v. vmilyennek mutatja magát, színészkedve, megtévesztően utánoz vmely állapotot. Bolondnak tetteti magát. Azt suttogták, hogy nem olyan szegény, amilyennek tetteti magát. (Mikszáth Kálmán) Furcsa farsang volt: az egyik utcai padon, azt hitték, huncutságból tetteti magát holtnak egy… anya, karján a dermedt csecsszopójával. (Gelléri Andor Endre)
2. tárgyatlan (ritka) Színlelő módon viselkedik. Ne higgy neki: csak tettet.
tettető.
