tévelygés
tévelygés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a tévelyeg igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, állapot, hogy vki tévelyeg.
1. (választékos) Helytelen, téves úton v. utat, irányt, célt tévesztve való járás-kelés, bolyongás. A sötét erőben, a pusztában, úttalan utakon való tévelygés. Hosszas tévelygésed után nyugodalmat és hajlékot keressz. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Hamis, helytelen, téves gondolkodás, elgondolás, elmélet v. cselekvés, magatartás. Erkölcsi, tudományos tévelygés. A szegény értelmetlen népet… tévelygésre vezették. (Jókai Mór) Menjek… vissza | a lázbeteg földre, ahol | megint vér, pénz, nő, tévelygés, szitok, gúny tűztánca ugrálna körűl… (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, vallásügy) <Katolikus szóhasználatban> az egyháztól kárhoztatott vallási tan. [Zrínyi] hírét ama zászlók alatt nyerte, melyeken a tévelygés kiirtása volt a jelszó. (Arany János)
tévelygési.
