tévút
tévút [v-ú] főnév
1. (ritka) A kitűzött iránytól eltérő, helytelen út. Tévútra kerül. A …kocsis egész éjjel hordozta őket keresztül-kasul mindenféle tévutakon (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Az igazságtól, valóságtól v. erkölcstől eltérő irány. Tévúton jár, tévútra jut v. kerül, tévútra vezet v. visz vkit. Hogy nem egészen jártam tévúton, mutatja a legilletékesb tekintélyek egyhangú elismerése. (Arany János) Csókkal, öleléssel, amivel a tévútra vitted, hozd az igaz útra vissza. (Jókai Mór)
