tinó
tinó főnév -t, -ja v. tinaja
Fiatal, rendsz. 1–3 éves herélt bikaborjú. Hízó tinó. A papnak is kövér a tinója, Ha temetőkertben van a kaszállója. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődűl. (Petőfi Sándor) Ökrös szekér közeleg… [a] gazda maga biztatja hol csára, hol hajszra a csenevész tinókat. (Bársony István) || a. (tájszó) Idősebb, de még munkára nem fogott borjú, nemére való tekintet nélkül.
Közmondás(ok): (bizalmas, rendsz. gúnyos) Tanulj tinó, ökör lesz belőled: addig tanuljon az ember, amíg fiatal, (ha nehezen megy is neki).
Szóösszetétel(ek): tinóborjú; tinóbőr; tinócsorda; tinógulya.
tinós.
