tinta
tinta főnév tintát, tintája, (népies) tenta [ë], ténta
Mesterséges v. növényi alap-, ill. festékanyagból készült, írásra haszn., rendsz. sötét színű folyadék. Fekete, kék, lila, piros, zöld tinta; töltőtollba való tinta; színes tinták; még nem száradt meg (→ megszárad) rajta a tinta; bemártja a tollat a tintába; tintába v. tintából → márt; tintát, tollat kért; egy üveg tintát vett; tintával ír. Piros tintával húzta alá a címet. Ily szabályos vonások leírására tenta s papiros vajmi szegény eszközök. (Eötvös József) A sok ugrándozás alatt Kifolyt a tinta; foltja megmaradt. (Petőfi Sándor) Mostan színes tintákról álmodom. | Legszebb a sárga. Sok-sok levelet | e tintával írnék egy kisleánynak. (Kosztolányi Dezső) || a. Láthatatlan tinta: titkos szövegek írására haszn. vegyszer; a vele írott szöveg csak akkor válik láthatóvá, ha a meleg v. vmely vegyszer hatásának teszik ki. A szerelmesek láthatatlan tintával leveleztek.
Szóösszetétel(ek): 1. tintacsepp; tintafekete; tintaféreg; tintakészítés; tintamalac; tintanyom; tintapiszkos; tintarajz; tintatörlő; tintavonás; 2. vegytinta.
tintáz.
