tipp-topp [2]
tipp-topp [2] mondatszó, (kissé régies) tip-top (hangutánzó)
<Közeledő v. távolodó lépések kopogó hangjának utánzására.> Ezelatt tip-top… folyton jönnek új és új alakok (Mikszáth Kálmán) A két kis piros csizma, tip-top, lépeget könnyedén, kedvesen. (Gárdonyi Géza) || a. <Tipegő lépések, kisgyermek v. öregasszony léptei hangjának utánzására.> Most, – most! Elhagyja [kisfiam az asztallábat] és indul előre, | Hogy csetlik-botlik, mily tévedező! | Tip-top! S aprózva közbe megállva Koppan vitézül a törpe cipő. (Kaffka Margit) Jön egy daliás, ifjú legény, | „Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?” – Tip-top! Öregesen járom körül én. (Kaffka Margit)
