tiszafa
tiszafa főnév
1. Hazánkban ma már ritka, igen hosszú életű fenyőféle; levele sötétzöld, termése élénkpiros, bogyószerű. (Taxus baccata) A kert dísze egy tiszafa volt. [A kútnál] egy terebélyes tiszafa nyújtott árnyékot. (Mikszáth Kálmán)
2. Ennek rendkívül szívós, kemény és tartós vörösbarna fája. Tiszafából készült faragvány, hangszer. Fala, hogy fából van, szépen elhazudja, A barna diófa habzik, mint a márvány… A szőke juharnak, piros tiszafának, Gyönge fonadéki összesímulának. (Arany János) || a. jelzői használat(ban) Ebből való, készült. Tiszafa ágy, berakás, bútor, faragvány.
Szóösszetétel(ek): tiszafaág.
