tisztaság
tisztaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A tiszta (1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot, ill. vkinek, vminek tiszta (3) volta. Testi tisztaság; az arc, a bőr, a test tisztasága; a fal, a lakás, az utca tisztasága; a bor, a levegő tisztasága. A tisztaság fél egészség. Szereti a tisztaságot. Dicsérték a gazdasszonyt tisztaságáért. Tisztasággal védekezünk a betegségek, a fertőzés ellen. Ragyogó tisztasággal az örök törvények szent nyugalmában mosolygott a csillagos égbolt. (Kuncz Aladár) Hatalmas fekvőcsarnokot látott, ahol mindenkinek egyformán jut tej, tisztaság és napsugár, egyszerűen azért, mert ember. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Személy v. közösség gondolkodásában, felfogásában, magatartásában, cselekedeteiben> ártatlanság, becsületesség. Erkölcsi, férfiúi, jellembeli, lelki, női, szívbeli tisztaság; az erkölcs, a jellem, a lélek, a szerelem, a szív tisztasága. Éppen csak az kellett a jámbor Matykónak, hogy a becsületében gázoljanak,… elmondott sorjába mindent, hogy a tisztaságát bizonyítsa. (Mikszáth Kálmán) Neveljék gyermeküket tisztaságban. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Gondolatban, elméletben, beszédben, kifejezésben> vminek zavarosságtól v. idegen elemektől mentes volta. Elméleti, ideológiai, nyelvi tisztaság; a stílus tisztasága. Az európai művelt nyelveken… szabatos tisztasággal beszél és ír. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. tisztaságszerető; 2. köztisztaság; nyelvtisztaság.
tisztaságú.
