tisztelendő
tisztelendő [ë-e] melléknév és főnév
I. melléknév -bb
1. (ritka) Olyan <személy, dolog>, akit, amelyet tisztelni kell, illik, tiszteletre méltó. Tisztelendő személy(iség), tisztelendő felfogás, őszinteség, szándék, szokás.
2. <Egyházi személyek, főként katolikus papok és apácák megszólításában, címzésében megtisztelő jelzőként.> Tisztelendő anya ←; tisztelendő atyám; tisztelendő nővér, testvér, úr. Örzsének sem esett nagy vigasztalódására a tisztelendő úr közbenjárása. (Vas Gereben)
II. főnév -t, -je [e] (többes számban ritka) (kissé bizalmas) Katolikus pap. Az öreg tisztelendő beszélt. Beszélt a tisztelendővel. A tisztelendő megérkezett az esküvőre. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): főtisztelendő.
