tiszteletes
tiszteletes [ë-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (vallásügy) <Református teológusok és segédlelkészek címeként.> Tiszteletes Nagy Gábor úrnak, Debrecen. || a. <Református segédlelkészek – néhol lelkészek – és feleségük megszólításában, megnevezésében:> Tiszteletes úr. [A kémények közt] Legjobban füstölt a paplaké. Vajjon mit főzhet most a tiszteletes asszony? (Mikszáth Kálmán)
2. (régies, választékos) Tiszteletet érdemlő, tiszteletet keltő. Eldobhatod a tiszteletes gyászt. (Arany János)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (vallásügy, kissé bizalmas) Tiszteletes úr. Az öreg tiszteletes beszélt. Az a morc fiú. Az pap. Tiszteletes. Református lelkész. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): tiszteleteslak.
tiszteletesi.
