titkár
titkár főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. Vezető állásban levő személynek v. nagyon elfoglalt magánembernek közvetlen rendelkezésére álló értelmiségi alkalmazott, aki kül. a bizalmas ügyek intézésében segítségére van, s közvetít közte mint felettese és a hozzá forduló ügyfelek között. Személyi titkár; az igazgató, a miniszter titkára. A titkár behozta az aktát. A telefont a titkár vette föl. Utasítást adott a titkárának. Élete viszontagságos. Hol katona, hol titkár egyik vagy másik nagy úrnál. (Ambrus Zoltán) Odafönn… ennivaló szobacica csipogott, majd egy… francia kinézésű titkár mutatta az utat. (Gelléri Andor Endre)
2. Szervezet, egyesület, intézmény ügyeit v. vmely meghatározott ügykörét a vezető személy v. testület megbízásából intéző, végrehajtó személy. Alapszervi, egyesületi, körzeti, megyei titkár; → szervező titkár; színházi titkár; → szociális titkár; a szakszervezeti bizottság, az üzemi bizottság titkára; a → végrehajtó bizottság titkára. A járási titkár meglátogatta az üzemet. Megválasztják titkárnak.
3. (közigazgatás) <1950 előtt> bizonyos fizetési osztályba sorolt, ilyen címet viselő köztisztviselő. Miniszteri titkár; → műszaki titkár; pénzügyi titkár. || a. (hivatalos) <A külügyi szolgálatban> a tanácsosnál alacsonyabb, az attasénál magasabb rangú, című tisztviselő v. ritk. ilyen cím, rang. Első, másod-, harmadosztályú (követségi, ill. konzuli) titkár. || b. <A postánál és vasútnál> az első szakcsoportba tartozó, a forgalmazónál magasabb rangú tisztviselő v. ritk. ilyen rang. Vezető titkár: <a vasútnál> az első szakcsoportba tartozó legmagasabb rangú tisztviselő v. ritk. ilyen rang. Titkárrá léptették elő. Vezető titkár volt a rangja, amikor nyugdíjazták.
Szóösszetétel(ek): 1. titkárhelyettes; titkárnő; 2. államtitkár; főtitkár; magántitkár; páttitkár; tanácstitkár.
titkári; titkárkodik.
