titkol
titkol tárgyas ige, -t, jon
<Értesülést, gondolatot, érzést, tervet> magába zárva szándékosan nem közöl mással; titokban tart. Titkol vmit (vki előtt); titkolja gondolatait. Nem titkolok előtted semmit. Egy darabig titkolta, de aztán bevallotta. Az ív… elveszett… Akkor restelltem bevallani. De most már mit titkoljak rajta? (Mikszáth Kálmán) A torka csupa daganat vót a gyeröknek. Titkolták kend előtt. (Gárdonyi Géza) || a. Nem enged nyilvánosságra jutni; leplez, takar, rejteget vmit vki előtt. Nehéz helyzetét, hibáit titkolja. Tovább nem tudja titkolni szegyenét. Szerelmes vagyok én:… S titkolom a légtül, a csapodár széltül. (Arany János) Bizony fiam, már most is kérdezte a pap, hogy talán nem élnek jól a gyerekek. Pedig én úgy takarom, úgy titkolom… (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: eltitkol.
titkolás; titkolatlan; titkolgat; titkolhatatlan; titkolható; titkoló; titkolt.
