toalett
toalett [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e] (régies írva: toilette is)
1. (választékos) Külső megjelenésnek, ruházatnak rendbeszedése, csinosítása: a mosakodás, fésülködés, szépségápolás, öltözködés együtt, kül. nőknél. Toalettet csinál: rendbeszedi magát alvás v. munka után, v. vmely alkalomra megfelelően felöltözik. Hisz azt mondtad, hogy toilettet akarsz csinálni… (Jókai Mór)
2. Divatos, költséges női ruha, főként utcai v. estélyi. A bálban bemutatta legújabb toalettjét. Azok ott játéktermek,… a legszebb hölgyeket ott látni a legfényesebb toilettekben. (Jókai Mór) A leányok… nincsenek is még kifáradva, csak a frizuráik és a toalettjeik mentek tönkre. (Mikszáth Kálmán) Húsz toalettje van, | harminc szerelme s több „komplexuma”. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos) Női ruházkodás. Sokat költ a toalettjére. Mi nők, a legokosabbak és a legostobábbak, egyformák vagyunk toalett dolgában (Krúdy Gyula) || b. (gúnyos) Különös, szokatlan öltözet. Gyula kijött, furcsa toalettben: egy ágyterítőt vetett át a vállán. (Babits Mihály)
3. (elavulóban) Toalettasztal. Sok módi kisasszony mint paraszt verseket A toaletteről le szórja ezeket… (Csokonai Vitéz Mihály)
4. (választékos, finomkodó) Mosdóhelyiség, illemhely. A toalettbe v. toalettre megy.
Szóösszetétel(ek): toalettcikk; toalettkészlet; toalettszappan; toalettszerek; toalettszoba; toalett-tárgy; toalett-titok.
