tőgy
tőgy főnév -et, -e [e, e], (régies) tölgy
Fejős állatok emlője. A bivaly, a juh, a kecske, a tehén tőgye. Leányka lépett ki, hogy a vastag tölggyel hazatért tehenet megfejje. (Kemény Zsigmond) [A jámbor tehén.] Hozza adóját, sok zsíros tejet. | Dús tőgye duzzadt. (József Attila) A falutól a védőtöltésig terjedő réten tehenek legelnek. Száz-százhúsz tarka tehén, lassan dagadó tőgyekkel. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, durva) Nagy női mell.
Szólás(ok): ld. szarv.
Szóösszetétel(ek): tőgybeteg; tőgybimbó; tőgygyulladás.
tőgyű.
