tolakodó
tolakodó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an v. -lag
1. Olyan, aki, ami tolakodik, tolakszik. Tolakodó alak, fráter, tömeg; a szemébe tolakodó könny. Nem fognak-e kikergetni, mint tolakodó koldust? (Mikszáth Kálmán) A Tolakodó Gráciát ellöktem, | Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem. (Ady Endre) Nem szeretne olyan vendéglőkbe járni, ahol a vendéglős és pincérei tolakodóan udvariaskodnak. (Krúdy Gyula)
2. Az ilyen személyre jellemző, tolakodást mutató, kifejező. Tolakodó magatartás; tolakodó viselkedés. Itt vagyok, nemzetes uram, szólt tolakodó merész szemekkel pislogva szét a komoly férfiakon. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja Tolakodó személy. A tolakodók letiportak egy kis gyermeket. Börtön fenekére a tolakodót. (Arany János–Goethe-fordítás) El, tolakodó! | Tán azt hiszi, hogy olyan e lány, | Kinek akárki mondhat szépeket? (Madách Imre)
