tompult
tompult melléknév -an, -abb
1. (ritka) Olyan <tárgy, dolog>, amely tompa v. tompább lett, élét v. hegyét vesztette. Tompult élű, hegyű kard, kés.
2. (átvitt értelemben, ritka) Csökkent erejű, élességű, hatású <jelenség>; tompa (4). Tompult fény, hang; tompult fájdalom. Legtova fenn bagoly áll,… S… jövendőjét tompúlt huhogása jelentvén,… örvend a síri homálynak. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) Csökkent erejű, hatású. Tompult örömnek adta szivét. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) Finomabb érzkelő, megkülönböztető erejét vesztett, csökkent élességű, (meg)gyengült <érzékszerv, szellemi képesség>. Tompult elme, érzék, hallás. Tompult füliben, szidalom hang, s jaj szava csendül. (Vörösmarty Mihály)
