tor [1]
tor [1] főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. (régies, irodalmi nyelvben) Általában több-kevesebb résztvevővel folyó, bőséges v. ünnepélyes evés-ivás, lakoma. Víg tor; tort csap, készít, ül. Keserves sors! adjatok bort! | Lakjuk el előre a tort. (Csokonai Vitéz Mihály) Tegnapelőtt reggelig tartott a tor. (Krúdy Gyula)
2. (népies) (Halotti v. temetési) tor: temetés után a halott emlékére a temetésen megjelent rokonok, ismerősök számára rendezett vendégség. A temetés után egy kis tor is volt. Ott volt a toron. Tort ülendek a holt bán felett. (Vörösmarty Mihály) Egy keresztelő mégis többet ér, mint egy tor. (Mikszáth Kálmán) Halotti torban folyjon drága bor. (József Attila) || a. (népies) Dinsznótor. A toron jól belakott. Meghívták a tor ra. Húzzák a cigányok valami víg toron. (Petőfi Sándor)
3. (ritka, népies) Ilyen alkalmakkor feltálalt v. fogyasztott ételek, italok sora. A tor megfeküdte a gyomrát. Végigette a tort. A szaladó barmot… leverék tüstént víg tort készítve belőle. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): disznótor.
toros.
