törékeny
törékeny [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, ami könnyen, hamar eltörik. Törékeny edények. Szóláshasonlat(ok): törékeny, mint az → üveg. A zörgés… kárt tehetne törékeny holmijában. (Eötvös József) || a. (átvitt értelemben) Királyi koronák törékenyebbek Mint legkisebb betűje nagy nevednek. (Reviczky Gyula) || b. (mondatszó-ként) <Postán, vasúton stb. szállított csomag felirataként:> óvatosan kell vele bánni, mert törékeny tárgyat v. tárgyakat tartalmaz. Mindig jönnek-mennek az öklömnyi kis ládikók, gyalult fából, mindre ráírva, hogy törékeny. (Kaffka Margit)
2. (átvitt értelemben, választékos) Karcsú, vékony csontozatú, gyenge, testi fáradalmakat, megerőltetést nehezen elviselő v. ezt a látszatot keltő <személy, főleg nő, ill. ennek vmely testrésze, alakja>; filigrán. Törékeny alak, láb, termet. Azt akarta, hogy a törékeny fiú erőre kapjon délen, az „egészséges vidéki levegőben”. (Kosztolányi Dezső) Törékeny, finom alakja szinte eltűnt nagy rojtos kendőjében. (Babits Mihály) [Anyám.] Látom, megáll a vasalóval. | Törékeny termetét a tőke | megtörte. (József Attila)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A sérelmeket nehezen viselő, érzékeny, finom lelkű. Törékeny lélek.
törékenység.
