torna
torna főnév tornát, tornája
1. A sportnak az az ága, amely természetes mozgásokon alapuló gyakorlatokból áll és a test egész izomzatának erősítését szolgálja. A következő sportágakban indul meg a munka: asztalitenisz, kosárlabda, torna, atlétika.
2. Tág, ért. testgyakorlás, testedzés. Jó családu és művelt, Kit müvészetben neveltek, torna, tánc és zene közt. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) [Úriasszony.] Úszik, repül | és ritmikus tornára jár. (Kosztolányi Dezső) || a. (nem hivatalos) Ez mint tantárgy; testnevelés. Tornából ő a legjobb az osztályban. (Móricz Zsigmond) || b. (nem hivatalos) Ennek iskolai órája. Lesz holnap torna?
3. (történettudomány) <A középkorban> hagyományos szabályok szerint rendezett bajvívás, párviadal v. hadijáték. Lovagi, vitézi torna. Fényes hadijáték, melynek neve: torna (Arany János) Kezdődik a vitézi torna. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Ős Kaján birkózik velem… Nagy torna ez, bús végtelen. (Ady Endre)
4. (sport, 1945 után) <Főleg labdajátékban, sakkban> több csapat részvételével rövid idő alatt lebonyolított mérkőzéssorozat. → Hatos torna. Megkezdődött a hat nemzet vízilabda tornája. Holnap este kerül sor a torna második fordulóra.
5. (átvitt értelemben) Szellemi erőfeszítést igénylő mérkőzés, vitatkozás v. játék. Szellemi, szónoki torna. Itt folytak a szellemi tornák a kor nagy kérdései fölött. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. tornablúz; tornacsapat; tornaedző; tornaegyesület; tornaeszköz; tornafelszerelés; tornajáték; tornamester; tornaoktatás; tornaruha; tornatanítás; tornatanító; ünnepély; 2. dísztorna; gyógytorna; haditorna; légtorna; svédtorna; szertorna; szobatorna; talajtorna; villámtorna.
