történetírás
történetírás [t-í] főnév
A történelemnek v. bizonyos történeti eseményeknek hiteles v. annak látszó adatok alapján való, értékelő, rendszerező írásba foglalása. A történetírás nagyjai; a magyar történetírás kezdetei. Az európai történetírás őse a görög Hérodotosz. || a. Az így keletkezett művek összessége. A történetírás tanúsága szerint. Ez állítást a történetírás igazolni látszik. (Kölcsey Ferenc) Győzőnk neve büszke nyomokban A történetírás lapjain égve ragyog. (Vörösmarty Mihály–Moore-fordítás) || b. Történettudomány (1). A történetírás új irányai.
történetírási; történetírásos.
