törtető
törtető [e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Olyan <személy v. állat>, aki, amely törtet (1). Az ajtók felé törtető fiatalemberek szinte legázolták az öregeket. Meghallotta a sűrűben törtető vad zaját.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <személy>, aki a saját érvényesüléséért, előmeneteléért törtet (2); könyöklő, stréber. A Horthy-korszak törtető politikusai.
II. főnév -t, -je [e] (átvitt értelemben, rosszalló) Törtető (2) személy; akarnok, karrierista. Kíméletlen törtető. A törtetők végül is elcsúsznak egy dinnyehéjon.
törtetős.
