továbbad [1]
továbbad [1] [b-a] tárgyas ige
1. <Vmely mástól kapott, átvett tárgyat> egy harmadik személynek átadva továbbít. Továbbadja a tálat. Ha elolvastad, add tovább! Hozzám nem jutott el a csomag, mert valaki nem adta tovább annak, akitől nekem kellett volna megkapnom. || a. <Vmely, rendsz. mástól átvett ismeretet, tapasztalatot, módszer> más(ok)nak is átad, rá más(oka)t megtanít. Állandóan járnak hozzá tanulni a fiatalabb munkások, és ő továbbadja nekik tapasztalatait. A legjobb munkások továbbadják jó munkamódszereiket. || b. <Hallott hírt, értesülést, közlést> vkinek elmond. Bizalmas úton értesültem a dologról; ne add tovább! Mi ujság…?… Mondd el, jó uram. … – Nem, mert továbbadnátok. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az ispán… ezt a titkot soha sem adta tovább. (Jókai Mór) || c. <Észlelt jelt, fölvett jeladást> megismételve továbbít. (játék) Add tovább…!: <felszólítás kezdő szavaként olyan játékban, amelyben a résztvevők ugyanazt a szót, mozdulatot stb. továbbítják a következőnek>. Adja tovább a jelt, ki belátja távol. (Arany János)
2. <Megvásárolt árut> újra elad vkinek. A molnár megőrli a búzát, és úgy adja tovább. A kereskedők a fogyasztóknak továbbadják a termelt javakat.
továbbadás; továbbadható; továbbadó; továbbadott.
