trágár
trágár melléknév -ul, -abb (kissé választékos)
1. A szemérmet durván, közönséges módon sértő <szóbeli v. írásbeli megnyilatkozás>; obszcén, ocsmány. Trágár beszéd, könyv, nóta, vicc. Szitok és trágár szó szemtelenül ordit. (Arany János) Körűle tánc, csók, céda ének. Trágár beszéd, pezsgő-ivás. (Reviczky Gyula) [Kivégzés.] Halvány arca mostan | egyszerre elépirult… | mint hogyha a fülébe holmi trágár | viccet susogott volna fönn a hóhér. (Kosztolányi Dezső)
2. Ilyen szavakat használó <személy>. Trágár férfi, kocsis, némber. A hetvenkedő katona minden hibája mellett is talán a legkevésbé trágár Plautus alakjai közt. (Ambrus Zoltán)
