tubákol
tubákol tárgyatlan ige -t, -jon, (ritka, régies) tobákol (népies, elavulóban)
Orrába időnkint tubákot szív fel, ill. szokott felszívni (, hogy tüsszentsen). A „szipa” még a szipákol-ra is emlékeztet, mi annyit tesz, mint sűrűen s egészen e dísztelen foglalatosság gyönyöreibe merülve tobákolni. (Vörösmarty Mihály) Dombi Gabi…. Elhízott, elpotrohosodott azóta… Éjjel horkol, nappal krákog: iszik, pipázik és tubákol. (Jókai Mór) [A költő] éjszaka, gyertyafénynél tubákolva ír… dolgozószobájában. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: eltubákol; kitubákol.
tubákolás; tubákolgat; tubákoló.
