tudákos
tudákos melléknév -an, -abb
1. (népies) tudálékos <személy>. Tudákos ember, ifjú, nő. Tudákos legények, nyegle rimkovácsok [= versfaragó], Éretlen gyerkőcök, nagyszájú vitézek. (Reviczky Gyula) || a. (népies) Ilyen személyre jellemző, tőle származó. Tudákos beszéd, nagyképűség. Szólt tudákos hévvel az elővárosi mester. (Kemény Zsigmond) Tudákos szakkifejezéseket használok, olvasmányaimból. (Karinthy Frigyes)
2. (tájszó, irodalmi nyelvben) Olyan <személy>, aki kuruzslással foglalkozik. Valamennyi bába És tudákos asszony… ott van, de hiába! (Arany János) || a. (tájszó) Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, vele kapcsolatos.
3. (elavult) Tudományos (1–2), tudós (3). Nem… tudtam volna magamat olyan tudákosan kifejezni, mint Greguss. (Arany János) Boldog volt…, mikor… elővehette a tudákos könyvet. (Jókai Mór) || a. (tájszó, elavult) Tanult, iskolázott. Tudákos bába. [Tinódi] már nem naiv, ő tudákos verselő. (Arany János) A népnél közvélemény nincs, nem is lesz soha, míg az ország politikai életét csak néhány tudákos ember…, kísérheti figyelemmel. (Arany János) Volt köztük érett, tapasztalat, eleven… S mind olyan módos, helyes; egy-egy pöttöm öregasszonyka, tudákos, tisztes, arccal, másik máris kackiás, mint egy rátarti menyecske. (Kaffka Margit)
tudákoskodik; tudákosság.
