tudatos
tudatos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akinek tudata [2] (1) van. Az ember tudatos lény. || a. (lélektan) Olyan <pszichikai folyamat>, amely a tudat részvételével megy végbe. Tudatos lelki folyamatok; a lélek tudatos jelenségei. || b. Olyan <jelenség, cselekvés, magatartás>, amely a tudaton alapszik, ill. amely világosan a tudatban van. Tudatos fegyelem; a tudomány alkalmazása; tudatossá lesz v. válik; tudatossá tesz vmit. Érzelmei még… nem váltak tudatosokká. (Justh Zsigmond) Mikor a görög tragédia keletkezett,… a költőknél nem volt a mai értelmű tragédiára tudatos törekvés. (Péterfy Jenő) Az ösztönök… ellen nem lehet lázadni: legfeljebb tudatossá tenni őket magunkban. (Babits Mihály)
2. Megfontolt, szándékos. Tudatos hazugság, képmutatás, rágalom; tudatos ködösítő politika; tudatosan cselekszik, sérteget, szabotál.
3. (ritka) Öntudatos (4). Tudatos fölény, magatartás.
II. főnév -t (csak egyes számban) (lélektan) A pszichikai jelenségeknek az a csoportja, amely a tudatban [2] (1) játszódik le. A tudatos szerepe a lelkiéletben.
Szóösszetétel(ek): céltudatos; öntudatos.
