tudó
tudó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an -bb Olyan <személy v. jelenség>, aki v. amely vmit tud. Ártani tudó ember; járni tudó gyermekek; járni nem tudó betegek; a gépet kezelni tudó munkás; a leckét kitűnően tudó tanuló.
II. főnév -t, -ja (régies, irodalmi nyelvben) Az a személy, aki vmit tud Mit végeztek, mit nem tudója senki sem lett. (Mikszáth Kálmán) || a. (tájszó, irodalmi nyelvben) Isten a tudója: a) <vmely állítás nyomósítására.> Isten a tudója, mennyire fájlaltam a történteket. b) nem tudhatja senki. Csak Isten a tudója, ki a hibás.
Szóösszetétel(ek): becsülettudó; emberségtudó; illemtudó; írástudó; jogtudó; kötelességtudó; mindentudó; tisztelettudó; tisztességtudó; törvénytudó.
