tudósító
tudósító melléknév és főnév
I. melléknév (választékos) Olyan, aki, ami tudósít. Vkit vmiről tudósító levél. Megkapta a pénz kiutalásáról tudósító értesítést. || a. (hivatalos) Tudósító iroda: hírszolgálattal foglalkozó iroda. (2).
II. főnév -t, -ja (hírlapírás) Hírügynökség, napilap(ok) munkatársa, aki főleg vidékről v. külföldről tudósításokkal, híranyaggal látja el a távirati irodát, szerkesztőség(ek)et. Hadi tudósító: <háború idején> vmely hírközlő szerv, rendsz. újság állandó munkatársa, aki a harcoló csapatok helyzetéről, a hadműveletek állásáról saját tapasztalati, benyomásai alapján színes közleményekben számol be; vmely újság tudósítója; párizsi tudósítónk telefonjelentése; saját külön tudósítónktól. Nem kevesebb az én szándékom, mint a „Vasárnapi Ujság”-hoz állandó színházi tudósítónak beszegődni. (Jókai Mór) Egy híres író, aki mint tudósító beszélt vele, nagy cikket írt. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): hírlaptudósító; különtudósító; laptudósító; sajtótudósító.
tudósítói.
