tüled
tüled [e] mondatszó, határozószó és főnév, (tájszó) tülled (népies)
I. mondatszó <Az igába fogott ló mozgásának irányítására.>
1. Jobbra (kanyarodj, fordulj)!
2. (ritka, tájszó) Balra (kanyarodj, fordulj)!
II. határozószó
1. (ritka) Jobbra, jobb felé.
2. (tájszó) Balra, bal felé.
3. Majd tüled, majd hozzád: hol erre, hol arra; egyik tüled, másik hozzád: egyik erre húz, a másik arra; ketten kétfélét akarnak. Imre tüled indult, de én hozzádra rántám. (Vitkovics Mihály)
III. főnév -et, -je [ë, e] (rendsz. határozóraggal)
1. Ez a szó mint a lovat jobbra, ill. (ritka) balra terelő kiáltás.> Az egyik [kisfiú] mind a két szemére vak… Kocsisnak nem jó [lovacskázáskor]…, de annál jobb lónak, mert figyel a gyeplőrángatásokra, a ,,tülled”-re és a „hozzád”-ra. (Mikszáth Kálmán)
2. A jobb, ill. (ritka) a bal oldal v. irány. Tüledre: jobbra, jobb felé; (ritka) balra, bal felé; tülednek áll: arccal, elejével jobb, ill. (ritka) bal felé fordulva áll. Ne oda „tüled”-re (balra) másszál fel a Jákob lajtorjáján, abba a templomba. Nem ott van a dervis generális, amott „hozzád”-ra (jobbra) van a másik garádics. (Jókai Mór) Az ekhós szekér is ott volt az állásban, éppen a hintó mellett, tülednek (kocsisnyelven „balra”). (Jókai Mór)
