túlél
túlél [l-é] tárgyas ige
1. Túlél vkit, vmit: <ember, állat, növény> vkinél, vminél tovább él. Túlélte gyermekeit. Túlélte a századfordulót. A beteg aligha éli túl az éjszakát. || a. (választékos) Vmi túlél vkit vmit: vkinél, vminél tovább fennmarad (mint közismert dolog, mint hatóerő). Nem kérdem én, hogy költeményeim Túlélnek-e majd engemet? (Petőfi Sándor) A hősöket, kik itt éltek, csatáztak és szerettek, túlélte… a költő dala. (Jókai Mór)
2. <Ember állat v. (választékos) növény vmely életveszéllyel járó eseményt v. folyamatot> átél és életben marad. Túlélte a légitámadást, a világháborút. Lehajtja szép fejét a rózsa: Nem éli túl a hév nyarat. (Reviczky Gyula) Túlélni mennykövet, korhadni szútól rágva: | ez a fa élete s mily hosszú, míg kihal. (Babits Mihály)
3. Túléli magát: természetes élettartamát, szerepét betöltve hanyatlásnak, pusztulásnak indul. A tőkés rend túlélte magát. Polgárisodásunk [= polgáriasodásunk] csakugyan túlélte-e már magát…? (Eötvös József) Ez a test túlélte magát, és közeledik a föloszlása felé. (Vajda János)
túlélés; túlélhető; túlélő; túlélt.
