tüll
tüll főnév -t, -ök, -je [e]
1. Rendsz. hálószerűen szőtt, vékony, teljesen átlátszó, pamut-, selyem- v. műselyem szövet, amelyből főleg női estélyi ruhákat, ill. függönyt, fátylat készítenek; fátyolszövet. Ruhának való tüllt vásárolt. || a. Az ebből készült ruha. Megjelent könnyű, nyári tüllben. Most farsang. Berta, Margit, Ágnes | leng könnyű gázban, lenge tüllben. (Babits Mihály) || b. Hasonló anyagból készült hálószerű lepel, függöny, takaró <pl. legyek, szúnyogok stb. ellen védelmül>. Kissé felemelve a tüllt, bekukucskált… óvatosan a rácsok közé [a bölcsőbe]. (Mikszáth Kálmán) Valami kis rést muszáj hagyni éjszakára, legalább az udvarra nyíló ablakon, melyet… fölszereltetett zöld tüllel. (Nagy Lajos)
2. jelzői használat(ban) Tüllből készült. Tüll báli ruha.
Szóösszetétel(ek): tüllcsipke; tüllfátyol; tüllfüggöny; tüllháló; tüllkendő; tüllruha; tüllszoknya.
