túlságos
túlságos melléknév és határozószó
I. melléknév -an, -abb
1. <Mértékét, fokát, arányát, nagyságát tekintve> túlzott, rendkívüli <dolog>; a kelleténél, szükségesnél. Megérdemeltnél v. kívánatosnál nagyobb méretű, mérvű. Túlságos bizalom, öröm. Talán csak az volt bántó simára borotvált arcában, hogy az álla és rövid orra túlságos energiát mutatott. (Hunyady Sándor) || a. Túlságosan: nagyon, túlzottan. Túlságosan durva bánásmód. A kabát túlságosan bő.
2. (ritka, régies) Túlzó, szertelen, szélsőséges. <személy>. Különös jellemző gyöngédség volt e túlságos emberen. (Jókai Mór)
II. határozószó (melléknév, határozatlan számnév v. némely határozó előtt) (kissé ritka) Túlzottan, túlságosan; túl [2]. Túlságos bő, kevés, kicsi, nagy. Túlságos sokan jöttek. Túlságos érzékeny volt. (Tolnai Lajos) Ej, barátom, maga túlságos sokat akar. (Mikszáth Kálmán)
túlságosság.
