túlzó
túlzó melléknév és főnév
I. -n v. -an, -bb
1. Olyan, aki, ami túloz. Ne légy már annyira túlzó! A túlzó segíteni akarás csak árthat. Szenvedélyes és túlzó, pártütő minden isteni és emberi törvény ellen. (Jókai Mór) Sohasem fogom megbánni, ha túlzó voltam a jóságban. (Vajda János) || a. Túlzásra, szertelenségre valló. Túlzó állítás, kijelentés. Túlzó módon adta elő, amit híreszteltek. Ki az, kinek fájdalma elbir ily Tulzó beszédet? (Arany János–Shakespeare-fordítás) [Döbrentei] nem egyszer támadta meg Kazinczy és iskolája túlzó újításait. (Gyulai Pál)
2. (választékos) Túlságos (I. 1), mértéktelen. A nevetség azon hideg víz, mellyel az indulatok és szenvedélyek túlzó forradalmát s villongásit leghathatósabban csillapíthatni. (Vörösmarty Mihály) Tehát … amennyiben bizonyos hajlamot hoz magával [= a költő] a világra … az összhang iránt kitűnő érzékkel bír, míg a gépies pontosságú foglalkozás, a rendnek túlzó egyhangúsága, ellenére van. (Arany János)
II. főnév -t, -ja Az a személy, aki túloz, főleg politikai tekintetben túlzó, szélsőséges magatartást tanúsít. Beszédét a túlzók ellen szánta.
